BARTÓK BÉLA

A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, első formájában 1981-ben jelent meg, Bartók születésének centenáriumára, s a magyar Bartók-irodalom hatalmas gyarapodása ellenére a maga műfajában azóta sem követte másik. Tallián Tibor, akkor a Bartók Archívum ifjú munkatársa, lefegyverző közvetlenséggel, friss szemlélettel, élet és mű bemutatását virtuóz egységbe foglalva rajzolta meg a nagy magyar zeneszerző művészi portréját. Ahogy Kroó György fogalmazott az első kiadásról írott recenziójában: „Tallián tényekkel és belőlük következő, felhúzott vagy leeresztett ideológiai sorompókkal szembesít, […] s az ismert tények hangsúlyos csoportosítása olyan érzést kelt az olvasóban, hogy kendőzetlenebbül látja a valóságot, mint ahogy megszokta.” Harmincöt évvelezelőtti önmagához képest a könyv tartalma jelentősen bővült: nemcsak pontos hivatkozásokkal, kurrens műjegyzékkel és átfogó Bartók-bibliográfiával, hanem a főszöveg számos kiegészítésével is. Ezek egy része a Bartók-kutatás új eredményeinek beépítését szolgálja, másik része azonban túlmutat az eredetileg is gazdagon dokumentált életrajzon: pazar stílusban megfogalmazott, elmélyült elemzések révén Bartók műveinek jobb megértéséhez vezeti el az olvasót. Ahogy a szerző fogalmaz az előszóban: „Reményeim szerint e kiegészítésekkel sikerült az ábrázolás hangsúlyát egyértelműen a leglényegesebbre helyezni: Bartók Béla zenéjére.”Tallián Tibor (1946) zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára, 1998 és 2011 között a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója. Kutatási területe Bartók zenéje mellett a 20. század magyar zenetörténete és az operajátszás története. Több tanulmánykötet és Bartók-tárgyú könyv szerzője. Legújabb munkái: Magyar képek. Fejezetek a magyar zeneélet és zeneszerzés történetéből 1940–1956 (2014), valamint Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei (2015).