Leírás
Petőcz András mintegy negyedszázadon át, 1984-től 2009-ig írta egyedülálló sorozatát, a zárójelverseket. Ezek az új típusú számozott versek, amelyekhez hasonlóan nagyívű ciklust egyedül Kassák Lajos alkotott a magyar irodalomban a maga szintén számokkal jelölt költeményeivel, sajátos formát jelentenek: egyszerre idézik a zárt, klasszikus versformákat, például a 14 soros szonettet, és a napjainkra oly nagyon jellemző szabad verset, illetve azt a töredezett szövegköltészetet, ami annyira meghatározóvá lett kortárs líránkban. Petőcz tehát ebben a ciklusában is szintézisre törekszik: ahogy azt korábbi versköteteiben megszokhattuk, a zárójelversekben is egy időben van jelen az avantgárd és a klasszikus hagyomány.