A TORNÁC KÖVÉN

A harmadik évezredből visszatekintve régmúlttá lesz lassan a XX. század, akár a törökveszedelem. Ki tudja, vajon mi járhatott a tizenkét éves kamasz fejében Budán 1945 telén, míg a Fő utca 66. szám alól a Toldy Gimnázium felé igyekezett.Számtanlecke, latin szószedet vagy a kötelező versek? Saját versében így ír később:„lovak döglöttek, én lóhúson nőttem,anyám,mert ketten voltunk, sokszor félt, talánő tudta, hogy miért, én még nem”A versek azonban ritkán jutnak el a közlésig. Vajon a gondolatban, fiókban őrzött költemények valódi létezők?És létezik-e a költő hallgatásra ítélten?„ki válaszolhat itt amikor én semtudom mi az amiért éltemsőt halálom sem bizonyítható”A földi lét tornácáról elszakadt hang egy évtized múltán, 1992 ben szólalhat meg először, de a poszthumusz válogatás korántsem az életmű teljessége.A kiadónk gondozásában most megjelenő összegyűjtött versek annak igazolására tett kísérlet, hogy a mű nem pusztul el – utat tör magának, jelet hagy.„– mert sorsa lesz a meg nem rontottszavaknak, s fényük száll a glóbuszon,talán itt más, – és más értelmük volt ott,a csendülés örök. Arra hivatkozom.”