Leírás
G. Menta Éva mostani kötete szinte teljes egészében egy képzeletbeli, verssorokba applikált vágyódás honvágykór párlata, lenyomata. Kísérlet a kitörésre a gyermekkori tiszta, érintetlen emlékek kalodájából, mert csak így tarthatja meg őket. A fohászokkal, sóhajokkal átitatott szándék felerősödik a földrajzi elszakadás, a kényszerű elszigeteltség hangsúlyozásában. G. Menta költeményeit olvasva homály-hűvös ragyogás-ba lépünk, ahol szivárványt hímeznek a napok. A pillanatnyi örömök elviselhetővé teszik a mélyen kavargó lelki örvényeket és áramlatokat, melyek fókuszában a gyermekkor, az imádott nagymama, a szülők és a korán elhunyt fiútestvér kimerevített képei fakulnak, olykor élesednek. S ezek a versfotográfiák tobzódnak, lüktetnek, önzetlen azonosulást és visszafojtott lélegzetet igényelnek. (Kellei György)