Leírás
Van itt egy ház, és benne egy ember, versből van a ház és versből az ember. Versből van a kert is, amely a házat övezi. Ez Benke László új könyvének Édenkertje. A szeretet és a szerelem jelképes forrásvidéke. Évával él itt tiszafák, fenyők, diófák árnyékában, a szerelem erőterében. Háromdimenziós, négy évszakos, rejtelmekkel teli táj ez, mint az emberi lélek bűnbeesés előtt. Jelenkorunk kihalt játszóterének övezetében, a költészet időtlen és felmérhetetlen terében vagyunk. A költő mindig más és más alakban mutatja meg szerelmesét, örökkön változó Éváját, akit elhalmoz rajongása fényével a testre és lélekre éhező, szomjazó ember. Szerelmet vall verőfényben, fagyban, hóesésben, hol ironikusan, hol komolykodva: sütök neki verses rétest, havas almát, piros pöttyös Paradicsomkertünkön át csilingelő patakunkban őrá várnak piros, kék meg zöld halak
. A nő iránti hódolat, a megsemmisítő-kiteljesítő önátadás Benke László költészetében régi téma.A kötetet a Pietász zárja, amely az örök nőiség archetípusát idézi meg, aki talán megválthatná a férfit, de aki a valóságban szinte sohasem létezik. Mégsem mondhat le arról a férfi, hogy vágyképét újra és újra megalkossa írta Tegnap még volt remény, hogy lesz jövő című monográfiájában Benke László költészetéről G. Komoróczy Emőke.Szerelmeskönyvet tart kezében az olvasó, a költő életpályájának két szívre hangolt dobbanását. Turbók Attila