A MÚZSA RÚZSA

Postásy Csaba ötödik verseskötete, A múzsa rúzsa a nőkről szól. Persze Istenről is, életről, halálról, s az éjjeliőr kihulló hajáról.Szenvedéllyel festett őrült szavak - néha megragadnak, néha bizony a falhoz csapnak.Fráter Zoltán irodalomtörténész gondolatai a szerző egy korábbi művéről:“Kegyetlenül profán, ugyanakkor önmagát is játékosan deheroizáló líra zúg, sistereg Postásy Csaba kötetében. A beatköltészet talán utolsó hullámverése.”Legfrissebb kötetét pedig Rátgéber László kosárlabda edzőfejedelem értékeli röviden:“Gellérthegy utca végén kurta kocsma…A Múzsa Rúzsa, Postásy Csaba legújabb álma, elvarázsolt sorai egy kocsmában születtek. Egy atomfizikusból kocsmárossá avanzsált költő elvarázsolt bunkerében. Garantálom, hogy múzsájának frivol rúzsa mindannyiunk orcáján nyomot hagy!”Postásy csúnyán beszél.De kurvára szépen beszél csúnyán.Postásy szeret és mer álmodni:“Az álmok nem arra valók, hogy aludjunk közben”Postásy szereti másképpen, s más szemszögből látni a világot:“Láttam egy részeg lepkét.Egyenesen repült.”Repüljenek hát önök is akár csak egy fáradt pillanatra, egy vers elalvás előtt, vagy reggel a kávé mellett. De akár helyette is! Mert Postásy sorai biztosan felébresztenek mindenkit!A szárnyakat garantáljuk!(A borító drMáriás Munkácsy-díjas festőművész alkotása.)