LADIK KATALIN LEGSZEBB VERSEI

Ladik Katalin főleg az expresszív és a gnómikus szabad vers, a szürrealizmus, valamint a mitologikum és a folklórizmus felé tájékozódott, ahogy a Ballada az ezüst bicikliről (1969), az Elindultak a kis piros buldózerek (1971), a Mesék a hétfejű varrógépről (1978), az Ikarosz a metrón (1981), A parázna söprű (1984) kötetei jelzik. Nem egyszerűen a századelő avantgárdjának az elemeit újította föl, előkelően finom mozdulattal a kommunikáció formájának egészét tágította nagyra. Mindenekelőtt elhíresült performanszaival.(…) A pódiumokon erőteljes hang- és mozdulateffektusokkal előadott művei ekképpen nem szöveges verseinek egyszerű „színpadisított” adaptációi, hanem mindenkor új, más természetű és más mélységeket megszólító önálló művek. (Pécsi Györgyi)