AZ IDŐ RÖGZÜLT URNÁJÁBAN

Eliza Macadan (1967) Romániában és Olaszországban élő és alkotó költő és újságíró. Tagja a Román Írószövetségnek és az Olasz Újságírók Szövetségének. A bákói Ateneu folyóiratban debütált 1988-ban. Számos országos és nemzetközi irodalmi verseny díjazottja: \"Porni luceafărul ...\" 1991 - Boto?ani, \"Lucian Blaga\" 1992 - Sebe?, \"Rimbaud\" 1990 Bukarest - Franciaország nagykövetsége, \"Mitteleuropa\" 1993 Strasbourg, \"Etniepoesie\" 1999 - Trieszt, \"Marguerite Yourcenar\" 1999 - Milánó. 1999-ben megkapta a római Accademia della Cultura Europea költészeti díját, 2002-ben pedig a \"Frammenti di spazio austero\" című kötete érdemelte ki a \"Le rosse Pergamene\" díjat. Egyébb díjai: \"Vasile Voiculescu\" Nagydíj, 2014, Prix Léon Gabriel Gros díj, Franciaország, 2014Románul, olaszul és franciául ír és publikál, verseit angolra, albánra, arabra, bolgárra, magyarra, spanyolra, és törökre fordították. Olasz nyelvű kötetei: “Frammenti di spazio austero” (2001, 2018), “Paradiso riassunto” (2012), “Il cane borghese” (2013), “Anestesia delle nevi” (2015), “Passi passati” (2016), “Pioggia lontano” (Archinto, 2017), “Zamalek, solo andata” (Terra d’Ulivi, 2018) e “Pianti piano” (Passigli Editori, 2019).Kégl Ildikó: Versek létfontosságú álmokat cipelő hangyákról és egy morzsányi elmúlásról Tűnődések Eliza Macadan versei kapcsán:A szerző bár lépten-nyomon kiszól a versekből, hogy egyértelműen leszögezze, egy pillanatra sem téveszti szem elől az útirányt, miszerint /az élet a halál felé halad/, ezzel együtt ügyesen megoldja, hogy ne az elmúlás könnyáztatta, melankolikus hangvétele határozza meg a kötetet. Inkább csak a teljesség kedvéért fűszerezi egy csipetnyi elmúlással alapvetően tavaszias nyelvezetű, színes lépekkel teli verseit a költő, amelyek javarészt tűnődéseket tartalmaznak útról, útkeresésről, és az utunkba akadó dolgokról. Mint például szerelemről, hópelyhekről és hangyákról. Hópelyhekről, amelyek csokiról ábrándoznak és létfontosságú álmokat szorgalmasan cipelő, részeg hangyákról, akik ki