Leírás
Olyan különleges kiadványt tart a kezében, amely történelmi témát dolgoz fel, ugyanakkor mégsem szigorúan a történettudomány körébe tartozó munka, hiszen szerzői az egészségügynek olyan ismert és elismert szakemberei, akik a magyar pszichológia, pszichiátria és neurológia területén alkottak maradandót. A kapocs, amely összeköti őket az elmúlt másfél évszázad történelmével, az egykor a Lipótmezőn működő Országos Pszichiátriaiés Neurológiai Intézet.A rendhagyó kiadvány az OPNI 139 éves történetét foglalja össze, ám mindezt a legtágabb értelemben, így többek között képet kapunk arról, hogyan indult a pszichiátriai ellátás Magyarországon, kik voltak az intézet vezetői, hogyan emlékeznek vissza az orvosok az itt töltött évekre, mi vezetett a 2007-es bezáráshoz.Aki ma ellátogat a Lipótmezőre, sajnálatos módon csak egykoron szebb napokat megélt, romos műemléki jellegű épületeket, gazzal benőtt néhai parkokat talál. Az előzetes ismeretekkel nem rendelkező látogató nem is gondolná, hogy másfél évtizeddel ezelőtt ezen a helyen még szakemberek tucatjai páciensek százait kezelték, gyógyították.Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet története egészen 1791-ig nyúlik vissza, amikor II. Lipót uralkodása alatt először vetődött fel egy elmegyógyintézet felállításának gondolata. Nyolc évtizeddel később, 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit a Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda, s ezzel kezdetét vette Magyarországon a pszichiátriai és neurológiaibetegek állami ellátása, amelynek központja majd 150 évig a köznyelvben sokszor csak a Lipótmezőként vagy Lipótként nevezett intézet volt.A könyvben szereplő írások betekintést nyújtanak a magyar pszichiátria néhány évtized alatt világszínvonalúvá váló munkájába, az OPNI-ban dolgozó nemzetközi hírű orvosok életébe, az egészségügyi ellátórendszert támogató és erősítő társadalmi és egyházi szervezetek tevékenységébe, valamint nem utolsósorban az egykoron itt szolgálatot teljesítő szakemberekemlékeibe, az utolsó küzdelmes évek