BEVEZETÉS A HERMENEUTIKÁBA

„A hermeneutika olyan szó, amit a legtöbb ember nem fog megismerni, és nem is szükséges, hogy megismerjen. A hermeneutikai tapasztalás mindazonáltal mindenkit érint” – mondja H.-G. Gadamer egy késői interjúban, ily módon juttatva kifejezésre, hogy a hermeneutikai tapasztalatba való bevontságunk, a megértés?értelmezés?alkalmazás hermeneutikai folyamataiban való részvételünk emberi létünk természetes velejárója, függetlenül attól, hogy tudatosítjuk-e vagy sem. A megértés hermeneutikai tapasztalata: a másik tapasztalata. Ebben a folyamatban soha nem vagyunk egyedül. Önmagunk megértése is a másikkal való együttlétben válik lehetővé. De a megértés folyamatában nemcsak a társaságunkban levő másik emberrel kerülünk kapcsolatba, hanem azokkal is, akik előttünk jártak, vagy akik tőlünk távoleső kultúrákban élnek. A nyelv, a szövegek, a szokások, az alkotások és a hagyomány révén a másik kultúrával és az elmúlt idővel éppúgy „élő”, partneri kapcsolatba léphetünk, mint embertársainkkal, egy közös értelemtörténés résztvevőiként. A hermeneutikai tapasztalat alapvetően közösségi és történeti tapasztalat. A filozófiai hermeneutika nem pusztán egy elméleti vizsgálódás, hanem gyakorlati filozófia, amely a modernitás elidegenítő/eldologiasító hatásaiból, a posztmodernitás széttöredező világából, elgyengülő létfolyamataiból kivezető szemléletváltást sürget, a nyitottságon, az emberi szót értésen és együttműködésen alapuló egzisztenciális beállítódást alapoz meg. A Bevezetés a hermeneutikába egyetemi tankönyvként is használható, monografikus igénnyel megírt szakkönyv; a filozófiai hermeneutika előzményeinek, kialakulási folyamatának és tartalmi elemeinek értelmező felvázolását és kifejtésé tartalmazza. Jelen kötet a kolozsvári Egyetemi Műhely Kiadónál korábban megjelent első kiadás javított, helyenként átdolgozott változata.