Leírás
Vass Tibor költészetét egy kismonográfia keretein belül tárgyalni olyan vállalkozás, amely óhatatlanul többnézőpontú kell, legyen. Nem azért, mintha nem lehetne pályakezdésétől egységes olvasatban áttekinteni és leírni poétikai eljárásainak és verstematikáinak alakulástörténetét, hanem mert visszafelé és egyéb vonatkozásokban még nyilvánvalóbbá válik: Vass Tibor lírája folyamatosan alakul, miközben bármelyik mozzanatában képes mozgásba hozni az egész életművet.Sem lineárisan, sem rendszerezve nem mutatja úgy meg magát, mint egy állandóan mozgásban lévő univerzum, amelynek esztétikai törvényszerűségeit önkény és szabadság, hagyomány és megértés egyszerre formálja. Ahogy Gánóczy György örök körforgás-ról beszél, méghozzá az ugyanannak örök soha ugyanúgy vissza nem térése értelmében. Vass Tibor költészetében az ismétlések, a szavaknál való (újból és újbóli) elidőzés a jelentéslehetőségek kibontásán túl a kapcsolódási pontok felé való elirányítást szolgálják. Egyszerre emeli ki a dolog jelentőségét, és önmagában való jelentéktelenségét. Visszatér, hogy megmutassa honnan tart sokfelé, egyúttal felmutassa, mi minden gyülemlett fel a többfelől való visszaérkezésben. De sem innen, sem onnan nem érkezik igazán, egyszerre van mindenhol.Az asszociatív képhalmozást, szójátszást, a köznyelvet, a szlenget felhasználói szinten működtető (ön-)reflexív élmény-beszédekben a regiszterváltásokon túl maga a forma, a hogyan az ,ami igazán jellegzetes. Vass szövegei algoritmusok szerint íródnak, egy többváltozós program lefuttatásához hasonlóan ismétlődések, átrendeződések és cserélődések szervezik, folyamatosan módosítva a programot. Ennek következtében a végeredmény mégsem válik teljesen esetlegessé, legfeljebb több ponton nyitottá. A variabilitás, a sorozatszerűség inkább egy téma, helyzet alapos körüljárását, analizálását célozza, hogy aztán, minden ténynek-tényezőnek megengedőn jelentőséget tulajdonítva, hipotézisszerű továbbgondolásokba csapjon át, vagy éppen mint az újabb kötet