EGY FILM HIÁNYZÓ KÉPEI -TÁRSMŰVÉSZETEK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK, ÖSSZEGYŰJTÖTT ESSZÉK.

Költői-emberi érzékenysége, rendszeres és rendszerezett műveltsége, több művészeti ágra kiterjedő tájékozottsága, folyamatos naplóírással edzett és ellenőrzött emlékezete Fodor Andrást nemzedéke jelentős esszéírójává avatja. Az életművét meghatározó ethosz a megőrzés kötelességében gyökerezik, ezt csak a minőség követelményéhez, a mesterségbeli jártassághoz való ragaszkodása előzi meg. Erkölcsi vezérelvei a hűség, a szeretet és a barátság. A hiteltelen értékrendet bíráló szókimondása miatt késleltetések és törések nehezítik pályáját, de igazságérzete nem egyezkedik a hivatalos pártossággal, előírt doktrínák szolgai átvételével. Higgadt és békülékeny alaptermészete ellenére fellázad a tartós erőfölényével visszaélő diktatúra cenzurális és publicisztikai egyeduralma ellen. Egyszersmind szembehelyezkedik a mindenáron újító, divatos modern és posztmodern ideológiákkal, a fedezet nélküli formalista mutatványokkal is. A szándékosan félremagyarázottak, a méltatlanul mellőzöttek, a jobb sorsra érdemes tehetségek útegyengetése lett esszéírásban is megtestesülő magatartásának egyik mozgatórugója. A másikat – pályakezdésétől haláláig – az információk elrejtése vagy ravaszul célzatos adagolása tette szükségessé. Fodor senkit sem zár ki a szellem birodalmából, sőt időt és fáradságot nem kímélve maga hoz létre és működtet fórumokat, közösségeket, baráti csoportokat „a közös irgalom, eszméletünk minden csodája” terjedésének és általános tekintélyének közegéül.Csűrös MiklósFodor András (Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.) Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró. Kaposváron érettségizett 1947-ben. Még gimnazistaként verse jelent meg a pécsi Sorsunkban. Első kritikusaként osztályfőnöke, Takáts Gyula költő segítette a pályakezdésben. Érettségi után a pesti bölcsészkarra és az Eötvös Kollégiumba is felvételt nyert, így került Fülep Lajos tanítványi körébe, és találkozott az angol Colin Masonnel, későbbi Bartók-kutatóval. E két meghatározó barátság verseiben is fontos motívummá vált. Egyetemi és kollégiumi éveiben a Válaszban jelentek meg versei. 1949- ben a folyóiratot betiltották, 1950-ben megszüntették – diákszállóvá alakították – az Eötvös Kollégiumot is. 1951-ben orosz–könyvtár szakon szerzett diplomát, de 1954-ig csak műfordítóként maradhatott kapcsolatban az irodalommal. Versei 1954-től jelentek meg újra a Csillagban, melynek 1956-ig munkatársa lett. 1958-ban második kötetét politikai bírálat érte, két-három évre újra kiszorult az irodalmi életből. 1959- től az Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként dolgozott. Könyvtárosként, mint az Új Könyvek periodika alapító szerkesztője, költőként pedig számtalan irodalmi társaság, kuratórium és kör vezetőségi tagjaként vált az irodalmi élet minden területét ismerő szereplőjévé, szervezőjévé, pályakezdők támogatójává. Fél évszázadot átfogó naplója fontos irodalomtörténeti forrás, esszékötetei nyitottságát tanúsítják a társművészetekre, műfordításkötetei a kortárs európai költészet jelentős tolmácsolójává avatták. Budapesten élt, de verseket pályája második felében már csak onnét kiszakadva, Fonyódon tudott írni. Élete végéig ápolta kapcsolatát szülőföldjével, 1973- tól a kaposvári Somogy rovatvezetőjeként dolgozott – Budapesten, 1983-tól, a Kortárs szerkesztőjeként. 1981–1986 között a Magyar Írószövetség alelnöke, majd a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt.