GUADALAJARA

Az 1952-ben, Barcelonában született Quim Monzó a katalán irodalom legnagyobb sztárja, számtalan nyelvre lefordították már, és rendszerint Borgest és Kafkát emlegetik vele kapcsolatban, de számunkra magától adódik egy másik párhuzam: Monzó „a katalán Örkény”. Rövid, groteszk elbeszéléseket ír, amelyek mindig különös ötletre épülnek: mintha az ember lehajolna, és a két lába között nézné a világot. Kötetünk, az eredetiben először 1996-ban megjelent Guadalajara első írása, a „Családi élet” Monzó egyik leghíresebb elbeszélése: egy asztaloscsaládról szól, amelyben ősrégi hagyomány, hogy a kilencedik születésnapján minden gyereknek levágják a gyűrűsujját. A hagyomány eredete homályba vész, a narrátor-kisgyerek csak találgat: talán azért alakult ki, mert így készítik fel a gyerekeket az asztaloslét veszélyeire. Ez a kisgyerek azonban fél – és nem akar asztalos lenni… Majd híres irodalmi toposzok leleményes parafrázisa sorjáznak a kötetben: a „Trója kapujánál” a faló történetét meséli el – Odüsszeusz és a többiek ott gubbasztanak a lóban, de a trójaiak sehogy sem jönnek, hogy bevigyék a várba, s már mindenki menekülne inkább, egyedül Odüsszeusz makacskodik, hogy ez igenis jó csel… A „Gregor”-ban egy csótány emberré változik… Aztán megismerjük Tell Vilmos unokájának történetét, majd Robin Hood vívódásait… Quim Monzó minden elbeszélése emberi kudarcokról szól: Robin Hood minden nemes küzdelme éppúgy hasztalan, mint Monzó mai prófétájának látomásai, aki hébe-hóba megakadályoz egy katasztrófát, de esélye sincs megváltani a világot…