SZÉPASSZONY - SZÍNMŰVEK

Van egyénisége, mégpedig saját egyénisége, művelt, gondolkozó, intellektuális és csiszolt egyénisége, van finoman kárörvendő világszemlélete, elmésen rajtakapó emberismerete, tiszta, fürge és leleményes stílusa, s hézagtalan tanultságban megerősödött irodalmi tájékozódottsága. Ilyen írók írják Párizsban azokat az aranyos és mulatságos darabokat, melyekkel az úgynevezett kis színházak nem az utcaseprőket mulattatják, hanem a szerzőkhöz hasonlóan művelt, pallérozott és filozófus nagyvárosi embereket”, írta Ignotus Gábor Andorról. Ez a rendkívül sokoldalú, groteszken komikus és bámulatos nyelvi fantáziájú ember francia szakos egyetemi hallgatóként műfordításokkal kezdte, majd a nemrég százéves kabaré egyik legünnepeltebb és azóta is legtöbbször játszott szerzője lett, akinek Karinthy az Így írtok ti-t ajánlotta. Hihetetlenül termékeny volt, a teljesítménye a Színház és Divat 1916-os statisztikája szerint „napi átlagban 32 és háromnegyed óra munka” volt. Állítólag abban az évben megírta a Paliká-t, a Dollárpapá-t, a Szépasszony-t, lefordította a Csárdáskirálynő, a Csillagok bolondja, a Csokolédákatona szövegkönyvét, megírta a Mágnás Miska, a Gróf Rinaldó, az Aranyfácán verseit. Aztán amikor a kabaréból a színházba vezetett az útja, kiderült róla, hogy biztos kezű, éles szemű, sajátosan kesernyés humorú vígjátékíró. Most csaknem teljes drámai életművét veheti kezébe az ínyenc Olvasó. Talál benne képtelen személycserét, rafinált pénzügyi és szívügyi manővereket, ügyetlen hazatoppanásokat, s alighanem a legszomorúbb pezsgőzést, amelyet a magyar polgári színmű csak kínálni képes. Válogatta, a jegyzeteket és az utószót írta Győrei Zsolt.