HÉT KOMÉDIA

Titus Maccius Plautus (i. e. 254 körül – i. e. 184 körül) római köztársaságbeli komédiaszerző darabjai a latin irodalom legkorábbi, egészben fennmaradt művei. Vígjátékainak témáját főként a görög újkomédia szerzői szolgáltatták, de az átvett elemeket számos esetben megváltoztatta, és – olykor a kemény társadalombírálat eszközével – időszerűvé tette. Igazi mestere volt a cselekmény megformálásának: darabjai tele vannak meglepetésekkel, furfangos fordulatokkal. A nyelv páratlan mestere volt, és vérbő humorral, kacagtató helyzetekkel teli, harsány komédiái sok későbbi színműíróra (így például Shakespeare-re vagy Moliere-re) is nagy hatással voltak. A valamennyi fennmaradt és hiteles, összesen huszonegy Plautus-vígjáték magyarul egyedül Csiky Gergely 1885-ben megjelent, négykötetes kiadásában olvasható. Ennek a kiadásnak a példányai ma már könyvritkaságnak számítanak. Devecseri Gábor 1977-ben kiadott, kétkötetes fordításgyűjteménye 15 komédiát tartalmaz, a darabokat a 20. század második felének nyelvén megszólaltatva, filológiailag pontos – és a színpadi felhasználás szempontjából is jól használható – szövegeket közölve. A fordításai között ugyanakkor nem szerepel az Epidicus, a Truculentus, A doboz, a Kullancs, Az utazóláda és a Pseudolus című komédia. Kötetünk ezeket a darabokat adja közre (kiegészítve A hetvenkedő katona új fordításával, A hőzöngő katona címmel). Ilyen értelemben hiánypótló vállalkozásról van szó: megjelenésük a hazai klasszika-filológiai fordítások számos fontos adóssága közül egy igen fontosnak a törlesztése.