UTAZÁS AZ ISMERETLENBE

1951 júniusában az ötvennyolc éves Balázs Ákost, volt abaújkéri birtokost és kormány­főtanácsost kitelepítik budapesti házából Tiszapócsra, ahova csak néhány bútort és a kutyáját viheti magával. Az állandó lakhelyül kijelölt településre mintegy százötven kitele­pítettel együtt érkezik, akik sokféle társadal­mi rétegből származnak a Mester utcai ipa­rostól kezdve a Magyar Tudományos Akadé­mia lepkészén és az Afrika-vadászon át egy hercegig. „Bacsóné Boldog Birodalmában” putrikban, ólakban szállásolják el a családo­san vagy egyedül érkezőket. Az orvhalásza­ton, rőzsézésen vagy más bűntetten rajtaka­pott, kitelepített embereket pénzbírsággal sújtják, és aki nem tud vagy nem hajlandó fi­zetni, azt a Hortobágyra viszik ledolgozni a büntetést. A francia, angol, német és holland rövidített kiadás után most először jelenik meg a regény magyarul az írónak a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban őrzött kézirata alapján.Az 1949-ben szilenciumra ítélt író, Rab Gusz­táv 1949–1956 között a Keleti Főcsatorna építkezésén földmérőként dolgozott. Pár év alatt geodéziai technikus, brigádvezető lett, s mérnöki munkát végzett. A csatorna építésé­hez szükséges földmérésekhez kitelepített nőket és férfiakat vett fel munkásnak. Az ek­kor megismert emberi sorsokat örökítette meg az Utazás az ismeretlenbe című regényé­ben. Rab számos időszerű társadalmi, morá­lis, etikai kérdést vet fel korszakregényében: így például fontosabb-e a „tartás”, mint a sa­ját magán vagy a másik emberen való segít­ség; a hit szerepe az emberi életben; a társa­dalmi rend helyessége.