PAPÍRVÁROS - NÉGY, SZÉTSZAGGATVA

Zalán Tibor regényfolyamának negyedik része, a mű korábbi köteteihez hasonlóan, több cselekményszálon fut. Mindenütt az élet és halál mezsgyéjén – a főhős építész körüli külső történések egyre szűkülnek. A „valóság” helyébe álomszerű észlelések és hallucinációk lépnek; ábrázolásuk a pusztuló test fiziológiai jelenségeinek esszészerű, aprólékosan kidolgozott írói megoldása. A két másik főbb „cselekménykör” a színházrendezőé és Bandikáé, a „külvárosi jancsiszögé” – az ő eseményszálaik is továbbindáznak újabb és újabb megrázó élethelyzetekbe, különös sorsokba. Zalán regényében a mozaikszerűen szerveződő történet hiteleségét a tematikus és motivikus kapcsolódási pontok, átjárók biztosítják. Váltakozó szövegfolyamú formációk ezek – elbeszélőmódok és műfajok közti váltásokkal, akár az előző kötetekig is visszanyúlóan. Zalán „lassúdad” módon épülő (öt kötetre tervezett) regény-városa így válik az olvasó számára is egyre bejárhatóbbá és érzékelhetőbbé.