Leírás
Az első irodalmi fúga Magyarországon. Vajon meg lehet-e érinteni a múltat, lehet-e tapintani, szagolni, újra hallani? Vissza lehet-e gömbölyödni belé, abba a fénylő gyermekkorba, amikor még minden kerek és egész volt? A Szőnyi fúga olyan, mint egy katedrálisablak. Egyik íve Ördögnéni és Jóbácsi története a Nefelejcs utcában, másik íve Szőny históriája az ezüstkori Brigetiótól kezdve a ZichyBerényi grófházaspár aranykorán át egészen Ördögfiúka gyermekkoráig, aminek gyémántfénye a két ívet bezáró katedrálisablakon keresztül árad olvasója világába. E könyvfúga szabad, játékos, telis-tele sokféle emberi színjátékkal, de mindvégig a szeretet monokróm fénye felé kanyarog. Folyamatosan árad, mintha magából az Istenből jönne, egyre jobban magával ragad, s ha vele tartunk, tán elvisz oda, ahonnét jött. Ördögh Ottó nagyszerű könyve egy falu, egy család, egy világba érkező lélek, és két világból távozó lélek igaz története. Igaz, mert Valóságra épül. Szép, mert szívből íródott. Jó, hiszen derűs és bölcs. Kell-e több ennél? A szerző ezzel a könyvével mindörökre elhelyezte Szőnyt, e kis Duna menti falut a világirodalom térképén. Részlet: Ördögnéninek és Jóbácsinak sokáig nem született gyermeke. Tíz évig vártak az áldásra, de áldás az Időn se volt. Helyette Rákosi és Kádár kacsintott egymásra a forradalmárok zászlójának kivágott lyukán keresztül, cinikus egyetértéssel osztva ketté az átkos évtizedet. Az évtizedet, amely Ördögnéni és Jóbácsi esetében két évvel később kezdődött meglehetősen gyors házassággal és ugyanannyival később végződött házasságuk gyümölcsével, velem. Meglehetősen lassan, de épp időben. Van jövő, mondta Ördögnéni boldogan. Ez a kubai rakétaválság idején történt, amikor egyetlen gombnyomásra voltunk attól, hogy ne legyen. Született hitem az évek alatt kikezdhetetlen tudássá változott: az élet elpusztíthatatlan. Szanzen címerében látható két levágott törzsű fa. Egyik a tatárjárásra emlékeztet, másik a törökdúlásra. Mindkettőből új ág sarjad. Az emberek nem szűnnek meg álmodni.