JÁNOS ÉS A SZAMÁRFÜLŰ KIRÁLY

A könyv jól álcázott fejlődésregény előre és vissza, emlékírás 12 részben, az alcím kegyelméből névtelen jegyző a saját kalandjait meséli, de helyt ad családi anekdotáknak is Veneto Giuliától Podoliáig. Ezt a színteret bővítik ki a szerző utazásai egyéb kontinensekre. Sok szó esik még sportról is, helyes és helytelen életmódról, valamint a szebbik nemről és a hódítás művészetéről. Hogyan lehetséges ennyi mindent egyetlen könyvbe beletö ­ möríteni? A kérdés rossz, mert a „tömör” irodalomgyilkos szó, és sürgősen pontosítandó. Tömör a leveskocka meg a döngölt fal meg a fekete lyuk, amely egyben nonszensz is, lévén a legtömörebb anyag a koz ­ mosz ürességében, és tömör a valóság műanyag szövete bálában a teherautó platóján. Az irodalom viszont lekerül a platóról, le ­ kerül és kiterül, kiterül és kiderül róla, hogy hőlégballon ám, és tűzzel működik, és felszáll a levegőégbe, és kosarából minden látható, az egész világ, mint Sándor György térképe. A  könyv mégse könnyű olvasmány, ellenkezőleg, nehéz, mint egy teletankolt jumbo jet a kifutópályán.