EGY KERESZTÉNY TÁRSADALOM ESZMÉJE

T. S. Eliot (1888–1965) Nobel-díjas költő, esszéista és kritikus. A modern angol költészet meghatározó alakja. A 20. század híres katolikus konvertitái közé tartozott, mint Chesterton, Graham Greene és Evelyn Waugh. Magát úgy jellemezte,hogy „klasszicista az irodalomban, királypárti a politikában és anglokatolikus a vallásban”.„[...] a liberalizmus kezd átalakulni valami mássá, ami különbözni fog attól, amilyen most – ennek a lehetősége hozzátartozik a természetéhez. Ugyanis hajlamos arra, hogy inkább elvegye az energiát ahelyett, hogy összegyűjtené; puhánnyá tesz ahelyett, hogy megerősítene. Olyan irányzat, amit nem a célja határoz meg, hanem a kezdete, vagyis az determinálja, ahonnan indul, nem pedig az, ami felé tart. A kiindulópont sokkal valóságosabb, mint a cél, mert a cél valószínűleg egészen másképp néz majd ki, amikor odaértünk, mint az a homályos kép, amilyennek most látjuk. Azzal, hogy megsemmisíti az emberek hagyományos társadalmi szokásait, a természetes közösségi tudatot egyéni alkotóelemeire bontja, a legostobább elméleteket is eltűri, oktatással helyettesíti a nevelést, bölcsesség helyett az okosságot, a ťhaladjunkŤ szemlélet előtérbe helyezésével a hozzáértő helyett a kezdőt támogatja, aminek az ellentéte a reményvesztett apátia, a liberalizmus előkészíti azt, ami önmaga egyetlen tagadása: a mesterséges, mechanikus, sőt brutális irányítást és kontrollt, amely állapot kétségbeesett menedék a liberalizmus által teremtett káosz elől.”