AZ ANTROPOCÉN

Az antropoce´n: u´j fo¨ldto¨rte´neti korszak, amely neve´t az emberro?l kapta. Az ember jelenle´te bolygo´nkon az uto´b­bi e´vezredekben meghata´rozo´va´ va´lt, a leguto´bbi ne´ha´ny sza´z e´vben, ku¨lo¨no¨sen az ipari forradalomto´l kezdve pedig do¨nto?en befolya´solo´ te´nyezo? lett, ami a ko¨rnyezetben e´s a Fo¨ld rendszereiben komolyan e´rezteti hata´sa´t. Az o¨ko­lo´giai va´lsa´g, a kli´makatasztro´fa, a ko¨rnyezetszennyeze´s valo´sa´ga, ami az egyre kiterjedtebb teru¨leteket fo¨lfalo´ mezo?gazdasa´g, iparosoda´s e´s a ne´pesse´grobbana´s egye­nes ko¨vetkezme´nye, napjainkban ma´r nem lehet vita ta´r­gya. A folyamatok pontosabb mege´rte´se´hez ugyanakkor szu¨kse´g van az antropoce´n jelense´ge´nek e´s fogalma´nak elme´lyu¨lt a´ttekinte´se´re, e´rtelmeze´se´re, a fo¨ldtani ido?ska´la u´jragondola´sa´ra.Horva´th Ma´rk ko¨nyve az antropoce´n tudoma´nyban elfog­lalt helye´nek, a ro´la szo´lo´ eszmecsere´knek, az azt o¨vezo? vita´knak a bemutata´sa´t tu?zi ki ce´lul. A ko¨tet elso? re´sze´­ben az u´gynevezett „szu?k” e´s „ta´g” antropoce´n­fogalmak bevezete´se´vel e´rze´kelteti azt a tudoma´nyos ko¨zeget e´s besze´drendet, amely az antropoce´n ko¨re´ szervezo?do¨tt, belee´rtve a vele versengo? gondolkoda´smo´dokat, ira´nyza­tokat e´s a ta´rsfogalmak jelentette elte´ro? la´to´szo¨geket. A ma´sodik e´s harmadik re´szben az antropoce´n filozo´fiai e´s eszte´tikai kihi´va´sait szemle´lteti, mindazokat a bo¨lcseleti e´s mu?ve´szeti trendeket e´s tendencia´kat – to¨bbek ko¨zt a poszthumanizmust, a spekulati´v realizmust vagy e´ppen a „so¨te´t o¨kolo´gia´t” –, amelyek a huma´n tudoma´nyok ke´pvi­selo?it is a jelense´g e´rtelmeze´se´re sarkallja´k.Az antropoce´n a jelenu¨nk e´s a jo¨vo?nk. Mindenne´l fonto­sabbnak tu?nik, hogy ezt a jelent e´s jo¨vo?t jobban e´rtsu¨k.