ÓCSAI (ALBUM)

Ócsai Károly szobrászművész (1938–2011) annak a művészgenerációnak a tagja, amelynek meghatározó fiatalkori élménye az 1956-os forradalom, és ezzel együtt a „szocialista realizmus” kritikája. Művészetük a 60-as évek során formálódik, és alapvonása a legújabb külföldi irányzatok és ezzel párhuzamosan a helyi avantgárd hagyományok felfedezése.Az évtized a strukturalizmus és a szemiotika dinamikus előretörésének időszaka volt. A 70-es évek elejétől Ócsai Károly művészetének is ez lett az alapvető jellegzetessége, szobrai organikus absztrakt elemek struktúrájaként épültek fel, ezzel párhuzamosan pedig hozzákezdett egy művészetfilozófiai, szemiotikai rendszer kidolgozásához is.A monumentalista szobrásznak készülő művész első nagyméretű kőszobrának faragása közben győződött meg róla, hogy a szobornak nemcsak az ábrázolt téma organikusságát kell tükröznie, hanem a rideg nyersanyag kristályos szerkezetét is. Ez indította a 80-as évek elejétől egy tetraéder-oktaéder alapú művészi rendszer (saját szóhasználatában „kristályszerkezet”) kidolgozására – amely ugyanakkor organikusságát is megőrizte, és – amely időről időre megújuló formában életművének utolsó három évtizedére jellemzővé vált.