Leírás
A könyv szerzője Lajos Attila phd., Svédországban élő, Erdélyben született magyar történész, a växjöi egyetem tanára és kutatója.Ennek a könyvnek az a célja, hogy minél többet feltárjon abból, amit Raoul Wallenberg valóban tett Budapesten, hogy megállapítsa, milyen dokumentálható/bizonyítható háttere van a Raoul Wallenberg-i hősalaknak. Mivel a hőst nem lehet az általa megmentett áldozatok bemutatása nélkül megvizsgálni, a szerző megpróbálta az akkori struktúrák kegyetlen játékának kitett zsidók áldozat mivoltát is vizsgálat alá venni. Az, amit a Hős megjelenése először visszaad, az a remény. Ő az, aki cselekedni kezd az áldozatokat megbénító körülmények között, ezzel megszüntetve a tehetetlenség és a reménytelenség látszatát. Ő az, aki jelenlétével visszaállítja az élet egyik alapvető feltételét: a remény és a valóság közötti harmóniát. A reménytelen körülmények között ezért az áldozat ösztönösen keresi a Hőst, és hozzátapad. Ha nincs, akkor feltalálja. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez történt Budapesten is. Wallenberg segített a zsidóknak, hogy megmeneküljenek; többek között azzal is, hogy jelenlétével a reményt visszaadó, örök Hős alakjának a megteremtésére alapul szolgált. De a Hős és az Áldozat mítikus egysége annyira erős, hogy az alkalmi hős áldozattá kell hogy váljon ahhoz, hogy szimbólumként, egyetemes, örök Hősként újjászülethessen. Ez történt Wallenberggel is, és a Mítosz megszületett. Raoul Wallenbergnek, a második világháború egyik örök, legnagyobb hősének, ma világszerte szobrokat emelnek.