MAGYAR KÖNYVLEXIKON

A magyar könyvkultúrának régi adóssága egy átfogó, a klasszikus munkafolyamatokat, kiemelkedő műhelyeket és mestereket bemutató lexikon megjelentetése. Az enciklopédiák és kézikönyvek ugyan bőséggel, s egyben némi részrehajlással, ellentmondással tartalmaznak idevágó szócikkeket, fejezeteket, a Magyar könyvlexikon címben jelzett tartalommal azonban önálló, magyar mű nem készült. A lexikon címszavai számos területről származnak, valamennyinek közös jegye, hogy tartalmukban illetve jelentésükben kimutatható a szoros és egyértelmű kapcsolódás a könyv poliszémához történeti, technikai, társadalmi vagy szellemi vonatkozásban. A könyvlexikonban szereplő személyek, fogalmak, intézmények mindegyike beleillene más-más, különböző szempontok alapján építkező lexikonba vagy enciklopédiába – a teljesség igénye nélkül sorolva ilyeneket: művelődéstörténeti, könyvtártudományi, bibliofíl, irodalmi, technikatörténeti, képzőművészeti, nyomdászati –, azonban éppen az adja a könyvlexikon sajátos jellegét, hogy ebben együtt vannak azok a címszóként leírt ismeretek, amelyeket a felsoroltak külön-külön, mint területükhöz nyilvánvalóan nem tartozót, kihagynának-kihagytak. Gyakorlati hasznát is éppen ez adja: a lehetőségek és a korlátok által keretek közé szorított terjedelemben ugyan, mégis egy kötetbe gyűjtve tartalmazza mindazt az ismeretanyagot, ami a könyv mai jelentéstartományának kialakulásához vezetett.