Leírás
Transzautentikum. Bruno Schulz nem tiszta formáiSchulz prózájában a fekete a leggyakrabban említett szín. Ez ugyanaz a feketeség, amelyből kibontották vízióikat a grafika mesterei. A nyomdafesték feketéje a világ teremtése előtti anyag. De Schulznál ez Ausztria-Magyarország, egy olyan ország hanyatló kultúrájához tartozó, erkölcsileg kétséges ingerek musili feketesége is, melynek nem csak a születése okán volt polgára a művész. Schulz lényegében közvetlenül ebből a jólelkű-démonikus országból származik, melynek lételeme a negyedszázadig tartó hanyatlás alatt a káosz és a bürokrácia vagy a művészet szférájában a bűbáj és az önpusztítás ambivalenciája volt. I. Ferenc József monarchiája az illúzió oázisa volt Európa térképén, legfőbb exportcikke pedig, már jóval a pusztulása előtt is, a dekadencia narkotikus mítosza. Ez mindmáig így van, és ebben Schulznak is van némi szerepe. Az elmúlt évtizedekben Bruno Schulzon kívül nem volt olyan lengyel író, akinek az életművéről könyveket fordítottak magyarra. Prózai munkái Fahajas boltok címmel régóta elérhetőek magyarul, Jerzy Ficowski A nagy eretnekség régiói című életrajzából a kulturális környezet is rekonstruálható, Władysław Panas A ragyogás könyve című monográfiája az életmű mitológiai hátterét helyezi előtérbe. Jan Gondowicz tanulmánykötete azonban egységben tárgyalja Schulz írói és a képzőművészi életművét, olyan kulturális kontextusba helyezve, amely a magyar olvasó számára is ismerős. Meggyőzően érvel amellett, hogy A bálványimádás könyve és a húszas években készült grafikák egy kisvárosi értelmiségi kör belső szimbólumrendszerén belül értelmezhetők. A Kalleia csoport erősen erotikus színezetű mitológiát dolgozott ki, amely a földközi-tengeri napkultuszon alapult, ez határozta meg a társasági életüket. Ez a szakasz a húszas években lezárult; amikor a harmincas években Schulz íróként hozott létre egy hasonló világot, azt már nem ennek a szűk körnek, hanem a lengyel olvasóknak, illetve fordításokon keresztül a vi