A MAGYAR INGA

A magyar inga harmadik, záró része annak a sorozatnak, melynek első két kötete korábban A tudás keletkezése és A második frontvonal címekkel jelent meg a Gondolat Kiadónál. Az előző két kötethez hasonlóan ez is fikció formájában megírt tudományos munka: regényszerű írás, mely tudományos tartalmat kíván közvetíteni. Bár e könyv folytatása a két korábbi kötetnek, lehet úgy is olvasni, hogy azokat nem ismerjük. A szerző ezúttal főképp azokat az olvasókat szólítja meg, akiket az oktatási rendszerek fejlődésének és változásainak dinamikája, az oktatás makroszintű vagy rendszerszintű problémái, e rendszerek kormányzása és az oktatáspolitika érdekel.E kötetben, ahogyan azt címe is jelzi, különösen sok szó esik Magyarországról. A képzeletbeli szerzőt, a finn újságíró Reijót azért érdekli ez az ország, mert úgy látja, az itteni változások tanulmányozásán keresztül tudja leginkább megragadni az őt foglalkoztató jelenségek természetét. Főképp azért utazik újra Budapestre, hogy megfejtse a titkát annak, miért fordultak vissza a magyarok egy idejétmúlt kormányzási modell felé, azaz miért következett be az, amit az egyik fejezet címében az „elbutulás” szóval írt le. Itt tehát már nem az osztálytermi folyamatok vagy az iskolák belső élete és szervezeti fejlődése áll a fókuszban, hanem az oktatáspolitika. Ez azzal is jár, hogy az olvasó ebben a kötetben a korábbiaknál érzékenyebb témákkal fog találkozni.Akárcsak az első két kötetet, ezt is lehet regényként olvasni, de használható akár úgy mint kézikönyv, melyet akkor ütünk fel, ha valamelyik kérdés foglalkoztat minket. Lehet a legelejétől kezdve, lineáris módon haladni benne, de azt is megtehetjük, hogy hol ennél, hol annál a fejezetnél ütjük fel, és csak egy-egy részletében mélyedünk el.A könyv címzettjei ezúttal is elsősorban azok a pedagógusok, akik nem rutinszerűen tanítanak, akikben elevenen él a szakmai kíváncsiság, és nap mint nap találnak ki új dolgokat, melyekkel eredményesebbé próbálják tenni munkájukat. Közülük főképp az