MIKSZÁTH KÁLMÁN ÖSSZES MŰVEI

Amikor hozzákezdtünk, hogy MK kései novelláit sajtó alá rendezve befejezzük a Krk ťElbeszélésekŤ sorozatát, támaszkodhattunk a Bisztray Gyula által elvégzett gyűjtésre, sőt három kötettervére is. Azonban már első nekifutásra kiderült, hogy az általa tervezett 43–45. kötetek meglehetősen egyenetlen terjedelmi eloszlást eredményeznének, hiszen azok a tervek a 43. és a 45. kötetbe mintegy 10, míg a 44-ikbe mintegy 30 írást szántak. Ráadásul a szövegkritikai apparátus a legutolsó években már zsugorodni is fog, hiszen sok novella akkor már nem került be elbeszéléskötetekbe, következésképpen egyetlen szövegváltozattal, egyetlen újság- vagy folyóiratközléssel kell csak foglalkozni (vagyis nincsenek szövegváltozatok). A tíz körüli novellát tartalmazó kötetek egyébként is túlságosan rövidek lennének a Krk eddigi hagyományaihoz mérten. Ezért úgy döntöttünk, a kései novellisztika mintegy ötven szövegét nem három, hanem mindössze két kötetben fogjuk közrebocsátani. Ez a szépirodalmi anyag nem lesz teljes egészében azonos a ránk hagyományozott tervekével: egyes írások kimaradtak, mert inkább mesének, mint elbeszélésnek kellett őket tekinteni, vagy mert kiderült róluk, hogy más címmel már megjelentek a Krk-ban; és felleltünk olyan írásokat is, amelyek egyértelműen novellák, de a tervek nem számoltak velük. De hiszen azok előzetes tervek voltak, és a részletes kidolgozás, az elmélyült textológiai munka során nyilvánvalóan módosultak volna!Ez az átrendezés, hogy az ťElbeszélésekŤ alsorozata már a 44. kötettel le fog zárulni, felveti azt a kérdést, miként fognak a szépirodalmi művek sorozatai összeérni a ťCikkek és karcolatokŤ sorozatával, amely az 51. számú kötettel kezdődik. Erre a kérdésre immáron megalapozott választ tudunk adni: sehogy. Mikszáth versei, meséi, hátrahagyott regénytervei és töredékei, levelezésének esetleges pótkötete semmiképpen sem tesznek ki öt kötetnyi anyagot, ami a 46–50. köteteket megtölthetné, még ha a novellákat három kötetben adnánk is közre. Legfeljebb hármat, de inkább csak kettőt. Ezért ebből a célból felesleges lett volna elaprózni a kései novellásköteteket. A két utolsó közti határvonalat 1903-ban jelöltük meg, minek következtében a novellák eloszlása körülbelül egyenletes lesz közöttük: a jelen kötet huszonnégy szöveget tartalmaz.MK az 1890-es évektől kezdve lényegesen kevesebb elbeszélést írt, mint korábban. Ennek okát könnyű megtalálni regényírói tevékenységének ekkori kitejesedésében. De még a kései novellatermésben is vannak bizonyos ingadozások. Az alábbi táblázat az egyes években publikált novellák számát mutatja be abban a tíz esztendőben, amelynek második felével jelen kötetünk foglalkozik189412189511189614189713189810189912190015190112190213190311Mint látható, a tíz évnyi novellatermés majdnem egyharmada a kiugróan termékeny 1898-as évben íródott. Nem különösebben nehéz belátni, miért írt MK viszonylag sok elbeszélést éppen abban az évben. Az OH miatt. Sok éve dédelgetett terve volt a saját napilap, amelynek nemcsak főszerkesztője volt, hanem valószínűleg legtermékenyebb szerzője is. A lapot 1897-es indulásakor azzal hirdették, hogy minden lapszámban lesz legalább egy írás MK tollából, illetve hogy minden parlamenti ülésről ő fog karcolatban beszámolni. Az OH 1897. november 20. és 1899. január 26. között jelent meg. MK nemcsak nagyon nagy terjedelemben írt bele napi érdekű publicisztikát, hanem három olyan nagyobb szépirodalmi kompozíciót is megjelentett ott sorozatközlésben, amelyek (végső formájukban) a Krk ťRegények és nagyobb elbeszélésekŤ sorozatába kerültek be: A demokraták, az Új Zrínyiász valamint az Apró képek a vármegyéből alapját képező, 1899 januárjában lényegében félbehagyott A nagyszakállú Borcsánszky. Emellett írt a lap számára összesen tíz (vagy tizenegy) elbeszélést, közülük kilencet (vagy tizet) 1898-ban. A bizonytalanság oka, hogy a Deák-legendák nem az OH, hanem az 1848 című, a forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplő alkalmi kiadvány számára készült, és az OH csak a bevető rész