Leírás
Gyerekkoromban, talán nyolc éves lehettem, szüleim legnagyobb meglepetésére egy szép napon azzal álltam elő, hogy régész leszek. Honnan juthatott ez eszembe? Talán mert lakásunk éppen szemben volt a Savaria Múzeum impozáns, neoklasszicista épületével, és az épület előtti parkban jó pár római kori kő volt kihelyezve. Ezek között játszottunk, amióta az eszemet tudtam. Szüleim az első döbbenet után rögtön elkezdtek lebeszélni: Ugyan már! Tudod te azt, hogy milyen kemény munka az? Egész nap gödröket akarsz ásni a tűző napon?Egy kicsit meginogtam, és végül irodalomtörténész lettem. Csak az utóbbi időben csodálkoztam rá, hogy ha más úton is, de egész eddigi pályámon, szinte minden írásomban ezt a régi, gyermekkori álmomat valósítottam meg: értékek után kutattam, írókat, folyóiratokat, eseményeket ástam ki a felejtés törmeléke alól.