VISSZACSATOLÁSOK

Az irodalmi művek értelmezése a közép- és a felsőfokú oktatás hétköznapi gyakorlatában, de az irodalomtudományos szövegműfajok többségében is általában célorientált, zárt keretek közé szorított tevékenységet jelent. Az ilyen interpretációk a módszertani tudatosság eltérő fokán állhatnak, de a módszer kiválasztásának tétjei pragmatikusak: az értelmezés határainak és lehetőségeinek kijelölését szolgálják. Ez a gyakorlatiasság elvi feszültségben áll a modern irodalom nem-pragmatikus jellegével. Az itt közölt értelmezések ezért kettős igénynek igyekeznek megfelelni. A szövegmagyarázat ennyiben elkerülhetetlen feladat, amely azonban célját csak akkor képes irodalmi módon ellátni, ha belátja saját szükségszerű kudarcát is. A részletekbe menő, akár túl szorosnak tetsző szövegmagyarázat magának az értelmezési igénynek a korlátozott érvényét mutathatja meg azáltal, hogy a szöveg és az értelem egybeesésének illúziója helyett az értelemalkotás folyamatait állítja a figyelem középpontjába. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az értelmezés ellenállásba ütközik: az irodalmi szöveg idegensége lehetővé teszi az interpretáció automatizmusainak felfüggesztését. A kötetbeli magyarázatkísérletek az irodalmi mű jelentésalkotó potenciálját és az értelemalkotásnak való ellenállást egyszerre kívánják próbára tenni.