ÓKORI POGÁNY ÉS MODERN KERESZTÉNY SZIMBOLIZMUS

Napjaink filozófusai megszabadulva az uralkodó hierarchia béklyóitól új fényben szemlélhetik Mózes ötödik könyvének tanait. Tudván, hogy ugyanez a szimbolizmus a vallás számos időben és térben egymástól távol álló formájában gyakori, úgy gondolják, hogy a hittel kapcsolatos kérdések feltevésének veszélyét nem az idegen vallás átvétele jelenti, hanem a hit jelenlegi módszereinek elhagyása. Amikor azt látjuk, hogy ugyanazokat a gondolatokat hangoztatják isteni igazságként az ókori Gangesz partjain, mint a Földközi-tenger mai partvidékén, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy valamiképpen közös forrásból erednek, akár égi kinyilatkoztatás, akár az emberi találékonyság eredményei. Ahogy az ember manapság is talál ki új vallásokat, feltehető, hogy régen is így tett, és mivel mindannyian emberek vagyunk, hihetjük, hogy találmányainkat az emberiség erényei és hibái jellemzik. Tapasztalat útján azt is tudjuk, hogy a hasonló gondolatok hasonló tettekhez vezetnek. A vallási hiedelmek esetében ez a hasonlóság az egymásnak megfelelő szimbolizmusban jelenik meg.