ADAM ÉS EVELYN

Ingo Schulze azért is közkedvelt szerző Magyarországon, mert írásaiban vissza-vissza tekint a szocialista tábor legvidámabb barakkjára. Hogy ünnepli-e a nevezetes határnyitás huszadik évfordulóját, nézőpont kérdése, mindenesetre roppant élvezetes könyvvel emlékezik meg róla. Szinte végig párbeszéd formájában íródott, a szerzői kommentár a legszükségesebbre szorítkozik. Az NDK-ban vagyunk, 1989 nyarán. Adam női szabó, aki nemcsak nyugati lapokból koppintott modelljeivel férkőzik érett korú kuncsaftjai kegyeibe, attól persze még szívből szereti Evelynjét. Csakhogy egyszer lebukik, Evelyn pedig megharagszik rá, és faképnél hagyja őt is meg a recsegő-ropogó NDK-t is. Egy barátnő jóvoltából meg sem áll a Balatonig. De Adam se rest, özönvíz előtti Wartburgjába vágja magát, és utánuk indul, zöld és nem zöld határokon át, potyautassal a csomagtartóban. Badacsony nem az utolsó állomás; a honfitársak a közelgő ősszel dacolva sátoroznak a zugligeti kempingben, aztán Pán-Európai Piknik, felemelked