FÁBIÁNNÉ BICZÓ ILONA

Fábiánné Biczó Ilona (1886–1970) azok közé a pionírok közé tartozott, akik a hazai művésztanárképzés történetében elsőként szereztek nőként diplomát. 1906-ban egyetlen női hallgatóként iratkozott be az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdébe – a Magyar Képzőművészeti Egyetem elődintézményébe –, majd 1911-ben vehette át rajztanári oklevelét. Sárváron, majd 1917-től Szombathelyen – a frissen megalakuló leánygimnáziumban – tanított. Művészként elsősorban rézkarcaival ért el sikereket. 1920 szeptemberében a Kultúrpalotában bemutatott tárlaton allegorikus tollrajzai keltettek feltűnést. 1921-ben egy apokrif illusztrációval szerepelt a Dante Alighieri Isteni színjáték című műve elkészültének 600. évfordulója alkalmával rendezett fővárosi kiállításon. 1922-ben a Műcsarnok őszi tárlatán hat vonalkarcból álló sorozatával nyújtott kimagaslót. 1924-ben az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a 19–20. századi magyar rézkarcművészet mestereinek – Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József, Olgyai Viktor – munkái közt mutatta be Halasi szélmalom című aquatintáját. S a művésznő életének jeles állomásai még hosszasan sorolhatóak volnának. Az elmúlt években több település – Gödöllő, Sárvár, Kiskunhalas – emlékezett meg kiállítások keretében e kiemelkedő alkotói pályáról. Szombathely város e mérhetetlenül gazdagon illusztrált kötettel kíván tisztelegni a művésznő munkássága előtt. Fogadják szeretettel!