TITKOS ÖRÖK KÖTÉL - TANULMÁNYOK

Szörényi László 75. születésnapjára!A jó pap holtig felejt. Mivel ma jeles írók azt javasolják, hogy felejtsük el a múltunkat és vele azt a sok hülye mitológiai nevet is, amelyet olyan vaskalapos, zömök, vidéki dilettánsok erőltettek ránk, mint például Berzsenyi Dániel, ezért jó kisfiúként megfogadtam a tanácsot, és a Hymnus Keszthely’ isteneihez. 1817. febr. 12. című verset is csak félve idézem aposztróffal, és hogy alkalmazkodókészségemet kimutassam, egyrészt Berzsenyi nevéből is elhagytam az aposztrófot, mert ez a vén reakciós folyton úgy írta, hogy „Ber’senyi”, másrészt véletlenül sem mertem olyan sort idézni, amelyben holmi istenek vagy istennék akarják elbolondítani az egyszerű posztmodern magyart. (Elnézést az utóbbi jelzős népnévért.) Tehát se „Kronos’ leánya”, se „Delphi’ nagy istene”; ezek a nemlétező nő- és hímnemű alakok gyengébbek (azaz, bocsánat, felvilágosodottabbak) kedvéért: Ceres és Apolló. Egy mai olvasóknak szánt írás szerzőjeként ezért jól meggondoltam, hogy milyen szavakat szabad nekem még idézni. Találtam is hármat: „titkos örök kötél”: ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Gondolhat titkos kínzópincékben megfojtott ártatlan áldozatokra, akik az olvasó meggyőződése szerinti politikai oldal mártírjai; gondolhat az egyre fejlődő kenderiparra, amely legalább annyira téphetetlenné teszi a kötelet, mint a minden tévécsatornán agyonreklámozott acélbigyó, amely „lophatatlanná teszi az ÖN gépkocsiját”; igen bonyolult, furfangos gondolkozású olvasó pedig arra is gondolhat, hogy ha titokban köt Eurojackpotot, akkor örökké fog élni.Berzsenyi pedig – szegény – csak arra gondolt, hogy a munka, azaz itt a földművelés nélkül, amelynek Ceres az istennője, és a művészet nélkül, amelyet a múzsák tanítanak Apolló vezetésével, nincs és nem is lehet kapcsolat az ember és az isten között. Ezt a bornírtságot a kemenesalji prosztó még azzal is tetézte, hogy az istent nagy i-vel írta: „Kronos’ leánya! Delphi’ nagy istene! / Ti munkátok azon titkos örök kötél, / Me