NYITOTT KÖNYV A TITKOS ÍRÁS

A Nyitott könyv a (20. századi) magyar irodalom egyik alapműve, élő, klasszikus alkotása – ebben kortárs íróink között alighanem nagyobb az egyetértés, mint az irodalomtörténészek között. Sőt, (nemcsak) jelenlegi megbecsültségét, rangját is inkább köszönheti a (mindenkori) kortárs írók figyelmének, mint az irodalomtörténészeknek.(A pár recenzión kívül csupán Devecseri Gábor írt róla önálló cikket, 1947-ben – ennek ellenére a jelenkori költők közül sokan említik előd­jükként, akinek vállalják a hatását, pl. Térey János, Szálinger Balázs, Lackfi János, Varró Dániel...)A Nyitott könyv „afféle lírai regény – ahogy a költője nevezi –, ťlírai pamfletŤ, közvetlen, csapongó kedélyes és zseniálisan szókimondó. Ha valaha a jövő században egy irodalomtörténész megírja az új magyar irodalom történetét, erre a könyvre okvetlenül ki kell térnie, és egy messze-messze korban talán-talán tárgyi jegyzetekkel adják ki ezt a könyvet, diákok számára, mint Juvenalist.” Kosztolányi Dezső [?], 1916„A ťNyitott könyvŤ pedig számom­ra ma már a ferencjózsefi idők érett napsütését, messze ezüstfényét, hő­si-irodalmi nyomorát őrzi lapjain, oly varázsosan, mint Anyegin Eugen egy má­sik kor hangulattartalmát.” Kosztolányi Dezső, 1926„Egy gyönyörű verses regényt, A titkos írást, hoz folytatásokban az Ünnep. Ennek a meleg szívű pesti Anyegin-romantikának a szépségei Somlyó Zoltán költészetének meleg és színes sugaraiban fürödnek. Somlyó Zoltán ma már parnasszusi magasságban él, zenitjére érkező egyéniségének legragyogóbb és legtisz- tább kifejezése A titkos írás. A háború előt­ti főváros s az akkor diadalmaskodó friss, Párizs felé áhítozó irodalom korának verses regénye.”(Az Ünnep beharangozója, 1926)„E kéziratok rendezetlen tömegében találtam rá egy soha meg nem jelent, mintegy kétezer soros költeménye már elveszettnek hitt kéziratára. Emlékszem, gyerekkoromban említette egyszer ezt a furcsa címet (Alentin Talanta Tilor), amely hosszú ábrándozásra késztette a gyermeki fantáziát [...] Már le is mond