FÉLKÖVÉR

Ismerős az érzés, amikor az egyik füledbe kisangyal, a másikba pedig kisördög fuvoláz, hogy a végére belesajdul a fejed? Bizonyára a történet folytatását is ismered: szentül megfogadod, hogy mától minden másképp lesz, de mire észbe kapsz, már megint elgyengültél…Hiszen hirtelen ott találod magad egy éjszakai hűtőszekrény-fosztogatás romjai, egy szakítás utáni, búfelejtő fagylaltorgia maradványai vagy egy ájulással fenyegető hamburgermaraton morzsái között. Másnapra pedig nem maradt más, mint a lelkiismeret-furdalás: nálad gyengébb és szánalmasabb figurát még nem hordott a hátán a föld. Bárcsak elsüllyednél szégyenedben!Dombóvári István szerint viszont eressz le inkább egy pillanatra! Mármint képletesen. A humor lánglelkű harcosa, a stand up comedy keresztes lovagja egyetlen csatában szenved újra és újra megsemmisítő vereséget: a kilókkal folytatott hősies viadalban. Igaz, a környezete, a média, a kollégák, az ismerősök sem kegyelmeznek neki: a koplalások és falásrohamok közt vergődő komikus egy napon arra ocsúdott, hogy mindenkit csak a fogyókúrája meg az életmódja érdekel.Így hát elhatározta: szó szerint vásárra viszi a bőrét, és írni fog. Kísértésekről, önámításról, kegyes hazugságokról, feladásról, újrakezdésről, kihívásokról, önmegvalósításról, szűkebb és kényelmesebb skatulyákról. Ír egy könyvet saját tapasztalatairól: önironikusan, őszintén, humorosan – és véresen komolyan.A Félkövér nem sztárallűrök tét nélküli katalógusa, és jóval több, mint tanulságos fogyástörténet: mindennapi harcainkról, megcsúszásainkról, talpra állásainkról szól – nemcsak (fél)kövéreknek, de mindenkinek, aki hibázott már valaha életében.DOMBÓVÁRI ISTVÁN humorista, műsorvezető, a Dumaszínház és a Showder Klub állandó fellépője. Küzdelme saját testsúlyával gyakorlatilag születése óta tart. Közel két mázsát mozgatott már fel és le a testén, s közben másodállásban élte az életét. Ezt az életutat, amelyet számtalan gyorsan felszívódó, káros szénhidrát szegélyezett, járhatjuk be most a szerzővel, aki nem garantál fogyást a könyv végére – de legalább addig sem eszünk, amíg olvassuk. Csak a jókedv ne fogyjon!