TÚL JÓL FEST HOLTAN

Az 1980-as évek magyar irodalmának kronológiáit böngészve mintha a mai napig átsiklana tekintetünk Nat Roid könyveinek megjelenése felett. Pedig az a lendületes megmutatkozás, mely 1980 és 1989 között 11 kötetben (és egy 2005-ben megjelent pótkötetben) jelezte egy markáns irodalmi világ létezését, nem szorítható az évtized irodalmi emlékezetének peremére, már csak azért sem, mert műfajokat vegyítő kezdeményezéseivel, a fiktív életmű építésének gyakorlatával, szinte korlát nélküli kulturális-irodalmi fantáziájával biztosan hozzájárult a korszak művészi szabadságérzetének növekedéséhez, sajátos aurája kialakulásához. Mindezek ellenére, Nat Roid könyveinek (vagyis Tandori Dezső e néven közreadott regényeinek) irodalmi komolyan vétele nem történt meg. Máig. Fried István ugyanis, felmentvén e műveket a szórakoztatás leegyszerűsített követelményrendszere alól, prózapoétikai úttörő jelenségekként vizsgálja át őket. Tanulmánykötete úgy kínál bevezetést a Nat Roid-kötetek olvasásába, hogy közben állandó figyelemmel van a Tandori-életmű eredményeire, valamint azokra a legszűkebb és legtágabb kontextusokra, melyek Tandori esetén mindig a világirodalmi emlékezet egészével azonosíthatók.