MAGYAR NÉPI KERÁMIA A DÉRI MÚZEUMBAN I.

P. Szalay Emőke, a magyar népi kerámiakutatás meghatározó alakja, kétkötetes, hiánypótló munkájában a debreceni Déri Múzeum népi kerámia anyagát mutatja be. A Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményének egyik kiemelkedő tárgyegyüttese az igen sokrétű kerámia gyűjtemény. A gyűjtemény két részből tevődik össze, az 1905-ben megnyílt Városi Múzeumban a kerámiaanyag vonatkozásában a nagy múltú debreceni fazekasság emlékanyaga alkotta az egyik jelentős egységet, illetve a városnak más kerámiaközpontokkal való kapcsolatából adódóan egészen távoli helyekről is jelentős számú anyag került Debrecenbe. Ezt az anyagot tette teljessé Déri György, aki 1938-ban a múzeumnak adományozta gazdag néprajzi magángyűjteményét, így az egész Kárpát-medencét felölelő kerámiaegyüttesét is. Az első kötet az országhatárokon belüli fazekasközpontok edényeit mutatja be, így az észak-dunántúli, a dunántúli, a tatai, a csákvári, a sárközi, a gömöri, a gyöngyös-pásztói, a sárospataki, a mezőcsáti, a tiszafüredi, a mezőtúri és a hódmezővásárhelyi kerámiát. Az izgalmas szakmai elemzéseket a több mint 460 fotóból álló gazdag képmelléklet teszi teljessé.