Leírás
Az Aradon, 1890-ben felavatott Szabadság szobor után, a pécsi az első teljes emlékhelye az Aradon, 1849 október 6.-án kivégzett tizenhárom vértanú honvéd főtisztnek. 1991 és 1997 között az Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány szervezésében, közadakozásból valósult meg a tizenhárom mellszobor alkotta galéria.A mű létrejöttének története korábban indult. Pécs középkori eredetű belvárosa a XX. század második felében már egyre nehezebben viselte a közlekedés reá nehezedő forgalmát. A történeti városmagot tehermentesítő körút hálózat kiépítésére volt szükség. Ehhez a modern kori lineáris struktúrához egy középkori lineáris struktúra igénybe vétele adódott: a nagyrészt ma is álló városfalat övező, egykori vizesárok nyomvonala. A mérnöki műtárgyak létesítését kívánó feladat építészeti tervezését Dévényi Sándor és Kistelegdi István építészek vezetésével az egykori Pécsiterv vállalat végezte, az 1980-as évek elején. Ennek a munkának része volt az akkor már az Aradi Vértanúk nevét viselő útvonal tervezése, ahol a forgalomtól elválasztott, a székesegyház középkori épületének fenséges látványával gazdag sétányt alakítottak ki a tervezők. A sétányon a vértanúk szobrainak az elhelyezésére az akkori politikai viszonyok között nem volt lehetőség. Erre a rendszerváltás után létrehozott alapítvány volt csak képes. A szobrok elhelyezése a vértanúk kivégzésének sorrendjében történt. A tizenhárom portrét hét pécsi és egy kolozsvári, Pécs testvérvárosában élő szobrász késztette. Így jött létre az aradi vértanúk pécsi kálváriája.A könyv Szelényi Károly művészi felvételein mutatja be a szobrokat. A történelmi korrajz és a vértanúk bemutatása Katona Tamás, a szobrok leírása Romváry Ferenc, művészettörténeti tanulmány Wehner Tibor, az összegző utószó Dévényi Sándor munkája. A könyv teljes terjedelmében három nyelven, magyarul, németül és angolul jelent meg.