Nincs engedélyezve a javascript.
Sokkal több könyv szól férfiakról, mint nőkről

Sokkal több könyv szól férfiakról, mint nőkről

május 22.
Moobius online könyváruház | Az ország legjobb könyves ajánlatai

Szerencsére ma már nem sok minden van úgy, mint száz vagy több száz évvel ezelőtt. Az eltűnt korokról – mint sok másról is – csak a könyvek, fennmaradt iratok tudnak valós képet adni: így van ez például a nők helyzetével is, akik meglepően rövid ideje rendelkeznek ugyanazokkal a jogokkal, mint a férfiak. Néhány esetben azonban még ma is érezhető valamiféle különbségtétel a két nem között.

A Dél-Kaliforniai Egyetem mérnöki iskolája, az USC Viterbi kutatói az úgynevezett Gutenberg Project keretei között, mesterséges intelligencia segítségével 3000 olyan angolszász irodalmi művet vizsgáltak meg, amelyek 1700 és 1950 között íródtak, és amelyek között egyaránt találhatóak versek, novellák, romantikus regények, krimik és sci-fi-történetek is.

A kutatáshoz használt mesterséges intelligencia az angol nyelvben a nem szerint megkülönböztetett személyes névmások (he, she) összeszámlálásával döntött arról, milyen nemű karakter dominálhatja az adott regényt. Ez alapján a vizsgált időszak irodalmi műveiben négyszer annyi férfi főszereplő van, mint nő. És ha ez önmagában nem lenne elég, a program azt is megvizsgálta, milyen melléknevek köthetőek ezekhez a férfi, illetve női szereplőkhöz. Míg a férfiakra szinte csak felsőbbrendűséget sugárzó jellemzőket, az „erő”, a „vezető” és a „hatalommal bíró” kifejezéseket használták, addig a nőket leggyakrabban a „gyenge”, a „barátságos”, a „szép” és az „ostoba” jelzőkkel illették – ez utóbbi aligha vehető bóknak.

A program egyik vezetője, a 21 éves Akarsh Nagaraj szerint a könyvek ablakot nyitnak a múltra, tehát segítségükkel világosan látható, a modern kor előtt hogyan gondolkodott a társadalom a férfiakról és a nőkről, és hogyan gondolkodunk róluk most, amikor a nők ennyire alulreprezentáltak az angol irodalomban.

Talán ez a kutatás éppen azt fogja elősegíteni, hogy a jelenleg még fennálló egyenlőtlenségek eltűnjenek, és előbb vagy utóbb – legalább az irodalomban, de optimális esetben az élet minden területén – tényleg mindenki egyenrangú legyen.