Future Library: egy könyvtár, amelynek még senki nem olvashatja a könyveit
A Nordmarka erdőben, Oslótól északra, egy magányos fán egy „Framtidsbiblioteket – Future Library” felirat olvasható. 2114-ben az itt termő 1000 lucfenyő faanyagából papírt készítenek, és egy 100 kiadatlan könyvből álló antológiát nyomtatnak belőle – amelyet addig senki sem olvashat el.
Ez a leendő erdő a Future Library projekt része, amelyet négy éve indított el Katie Paterson skót művész, aki egy 100 kéziratból álló eredeti könyvtárat akart létrehozni ismert szerzőktől, amelyet 100 év múlva nyomtatnak ki.
„Egy vonaton firkálgattam és fagyűrűket rajzoltam, és nagyon gyors kapcsolatot teremtettem a gyűrűk és egy könyv fejezetei, valamint az ötlet között, hogy a fák a jövőben könyvekké váljanak, és idővel növekedjenek” – meséli az ötletgazda.
A projekt alapgondolata az időtlenség, hogy túllássunk a saját életünk időkeretein.
„És így elképzeltem ezt az erdőt, amely megtestesítette az időt és a szerzők szavait, ahogy egy évszázadon át növekszik. És minden szerző hangja olyan lett, mint egy fejezet a növekvő fák gyűrűiben. Sok évvel ezelőtt volt, de soha nem gondoltam, hogy ez valóban meg fog történni.”
Egy ilyen projekt optimista feltételezéseken alapul, hiszen sok minden elromolhat még apokaliptikus forgatókönyvek előidézése nélkül is.
A kéziratok alapvetően irodalmi időkapszulaként funkcionálnak, hiszen a legkorábbi kézirat a legutóbbihoz képest feltehetően nagyon eltérő társadalmat tükröz majd. De van számos logisztikai bizonytalanság is: lesz-e érdeklődés a nyomtatott könyvek iránt 100 év múlva? Lesz-e felszerelés a könyvek nyomtatására és kötésére? Túléli-e az erdő vagy a könyvtár a következő évszázadot a politikai instabilitás, a klímaváltozás vagy az ötlet iránti folyamatos érdeklődés hiánya miatt? Ezek a kihívások az ötlet szerves részét képezik. Arról nem is beszélve, hogy a projekt végén a kezdetekhez képest egy teljesen új embercsoport lesz a bolygón.
Éppen ezért nagyon fontos és eközben örömteli is az emberek elhivatottsága a projekt iránt: az első író, aki 2015-ben kéziratot adott be, a kanadai regényíró és költő, Margaret Atwood volt, aki 2000-ben elnyerte a Booker-díjat A vak bérgyilkos című filmért, és akinek 1985-ös disztópikus regényét, A szolgálólány meséjét a közelmúltban egy elismert tévésorozatban adaptálták. Őt követve nemcsak további szerzők hosszú sora, hanem Oslo városa is kifejezte támogatását. A városvezetők a saját és hivatali utódaik nevében is elkötelezték magukat az iránt, hogy megóvják az erdőt és a könyvtárat a következő száz évben.
Bár egyelőre senki sem olvashatja a szóban forgó könyveket, az erdőben bárki sétát tehet leróva tiszteletét a jövő könyvtára és e formabontó projekt előtt.