ÉTVÁGY

„Négy adag, minimum.Erre gondol, miközben kikotorja a rizst a lábosból a szemetes fölött.Összetapadt, túlfőtt szemek. Most, hogy elütött éhével nézi: mint egykukaccsalád. Mellkasában mégis gyufalángnyi boldogság lobban.A luxus nem a szükségesben, hanem a fölöslegesben rejlik. A lábosbóla maradékot kitessékelő fakanál tompa gongütése. Nem, másról vanszó. A mozdulatok nemtörődömsége. Ételt kidobni: jó. Gondolj Az ÉhezőKisgyerekekre! – Nem, most egy pillanatra nem gondol Az ÉhezőKisgyerekekre. Semmi köze Az Éhező Kisgyerekekhez.Aurélie egyetlen kisgyerek iránt érez felelősséget, aki most odaföntalszik.”Részlet a regénybőlAurélie boldogan éli a gyermeket nevelő televíziós riporterekhektikus életét, amikor egyszer csak minden felbolydul körülötte.Telefonhívást kap régi szerelmétől, Alexandertől, a segélyszervezetivilág hajdani ikonjától, akivel kapcsolata akkor ért véget, amikor tízévvel azelőtt a férfit váratlanul lecsukták. Aurélie képtelen ellenállnia kísértésnek, hogy utánajárjon, mi történt valójában, így hát elkezdriportkötetet írni a férfiról. A munkafolyamat során feltárulelőttünk e két ember rendhagyó kapcsolata, és mi magunk is hatásaalá kerülünk az egyszerre vonzó és taszító Alexandernek, sajátbőrünkön tapasztalva meg a narcisztikus határsértés lélektanát.A kötet 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.