G. István László a középnemzedék egyik legjelentősebb költője. Földabrosz című verseskötete egyszerre gondolati és érzéki líra: az érett férfikor állapotáról tudósít, amikor a döntéseknek súlya, a visszaemlékezéseknek távlata lesz. Mégsem szubjektív ez a költészet: a versek álomszerű látomásai a közös tudattalan partjainak határát, az álmok tapasztalatának határtalanságát keresik.