POHÁRUTCA

A vers mint térkép Sirokai Mátyás Pohárutcájában a költő kézjegyét (ujjnyomatát) mint lába-nyomát viseli (egyúttal, ugye). S trópusai is, persze, ennek megfelelően viselkednek, egymást áthatva, átjárva gondoskodnak a szavak, fogalmak állagáról, halmazállapot-változásáról, hőmérsékletéről; s lévén korunk poszt-becketti kor, hulladékságunkat is egybeejtik a növényi lét ártatlanságával. Sirokai Origója remekül foglalja össze a költő-én ki- és beláthatásait, pozícióját és diszpozícióját, ahogy villanásra odaveti az ablakban lógázó lábú írást. Mert az írás mint járás itt a terek által igen finom érzéki viszonyba kerül az időjárással, a szeszéllyel magával, minden énekhang lelkével. Ezért is talán, hogy a képek hordozóanyagát tekintve magam a legtöbb Sirokai-verset, legyen mégannyira sötét egyik-másik, derűs akvarellnek nézem.Üdítő elevenséggel telinek.