JANCSI KERTJE

Nagy Andrea az 1990-es években publikált először; az Új Ember, a Hétvilág és a Népszabadság közölte verseit. A költőnő időközben sokszor tollat ragadott; versről versre nyomon követhetjük életének fontos állomásait, történéseit, melyeket többnyire keserűséggel, sokszor finom gúnnyal, de mindenképpen éles valólátással fogalmaz meg. A hat ciklusba szerkesztett kötetet a szerző képzőművészeti alkotásai díszítik: montázsok, akvarellek és grafikák. Első verseskötetéről Tatjana talán így nyilatkozna – írja a kötet szerkesztője, Litván Péter: „Végre egy verseskötet, mely az én levelemet igazolja. Megnyilatkozásról van itt szó, azt hiszem, valami mikroszkopikus és modern jánosi revelációról. Mintha kicsiben, a lélek tojáshéján belüli rezgésekből vennénk neszét valaminek, ami a felgyorsuló történelem mélyéről, vagy a vidéki eseménytelenségnek a hajdani bált felejteni nem tudó vastag falai mögül csodálatos módon már félelem nélkül énekel.”