FONÓDÁSOK

Felszakadt vallomások, vágysóhajok. Derűvel átitatott fájdalmak. Dédelgetett emlékek, elsuhanó lelkek, megidézett holt költők fonódnak össze bennem és körülöttem egymással… Mindez én vagyok. Meg talán az, ki épp olvas engem!Mikor ki szól? Ki kit szólít? Én sokszorozódom meg, vagy lélektársaim bújnak mind belém? Keresgélek. Vissza-visszanézek. Szemlélek. Megélem. Vagy újraélem? Megtörtént már? Vagy csak hasonló? És lehet, hogy nem is velem, hanem veled, kedves ismerős vagy ismeretlen? Biztos, hogy idegenek vagyunk egymás számára? De hisz magamat látom benned, s lehet, hogy fordítva is így van… Hisz hasonlóan éljük meg világunkat! Talán magadra találhatsz bennem. Sőt! A végén még rám bukkanhat valaki, mint ahogy verseimben olykor én is magamra találok…