SZÉKELYFÖLDTŐL AZ AMERIKAI HADIFOGSÁGIG 1944-1945

Igazi szenzáció, több mint kétszáz világháborús fotó egy kötetben, melyek soha nem láttak napvilágot korábban. És egy kiadatlan napló!Babucs Zoltán hadtörténész: Korsós József a katonai reáliskolák elvégzését követően került a Ludovika Akadémiára, ahol 1935. augusztus 20-án avatták gyalogos hadnaggyá. A Magyar Királyi Honvédség tisztjeként részese volt az országgyarapításoknak, majd a Hadiakadémiát elvégezve, vezérkari századosként 1944 szeptemberétől a székesfehérvári 2. gyalog tábori póthadosztály szállásmestereként hazája védelmében harcolt a Székelyföldön, a Tiszánál és a Felvidéken. 1945. április 23-án esett amerikai hadifogságba a Bajorországban lévő grafenwöhri kiképzőtábor közelében, a Neunburg melletti erdőségben. A hírhedt badkreuznachi, Romilly-sur-seine-i és Mailly-le-camp-i hadifogolytáborokat megjárva, 1945. október 25-én érkezett Kaposvárra, majd onnan került haza Baracskára. Ludovikás tiszthez méltóan, vezérkari alapossággal vezetett naplója az 1944. augusztus 26. és 1945. október 27. közötti eseményeket tárgyalja, amelyben a magyarországi védelmi harcokon, a visszavonuláson, majd a nyugati hadifogságban elszenvedett megpróbáltatásokon keresztül is átsüt a problémák megoldására való törekvés, a tiszti kötelességtudat, a bajtársiasság, a hazafias érzület és nemzetének szeretete.Dr. Korsós Zoltán:Édesapám, Korsós József (1913–1998) hadinaplója, amelyben a második világháború végnapjait és az amerikai hadifogságban töltött 177 napot írja le, csak halála után került a kezembe. A családban katonai múltjáról, a megélt viszontagságokról szinte sohasem beszélt; a háború után teljesen új életet kellett kezdenie. Hű társa, Édesanyám szavaival élve: három fő jellemvonása az akaraterő, a kötelességtudat és a hűség volt. Akaratereje abban nyilvánult meg, hogy mindig a legmagasabb mércét állította maga elé, s azt minden erejével meg is próbálta elérni. Kötelességtudata azt írta elő a számára, hogy mind a katonaságnál, mind pedig a későbbiekben soha ne lázadjon a számára kiszabott feladatok ellen. Végül pedig hűsége hazájához, családjához és hitéhez törhetetlen volt. Úgy hiszem, hogy naplójának közreadásával mindazon katonatisztek felé törleszthetünk, akik itthon maradva a 20. század többször változó társadalmi rendszerében megpróbáltak túlélni és az élet valódi értékeit tovább adni.A kötetet Dr. Ravasz István alezredes lektorálta, az előszót Prof. Dr. Kovács Árpád írta, sajtó alá rendezte: Babucs Zoltán.