DESSEWFFY ARISZTID UTOLSÓ LEVELEI

„…fivéreimnek ?nem kell semmi más üzenetet átadnod, minthogy üdvözlöm őket és egy utolsó csókot küldök nekik; kövesd végakaratomat, annál is inkább, mivel feleségem valószínűleg áldott állapotban van…” – Dessewffy Arisztid unokaöccséhez, Lajoshoz címzett búcsúlevelének szívbe markoló szavai ezek, melyek október 6-án, kivégzése előtt néhány órával íródtak az aradi várbörtön cellájában. A száz éven át elveszettnek hitt levél nemrég egy kassai levéltárból került elő az Aradon kivégzett honvéd tábornok többi személyes iratával együtt, melyek az 1848 decemberétől 1850 áprilisáig terjedő időszakot ölelik fel. A kötetben sajtó alá rendezett történelmi jelentőségű gyűjtemény többek között olyan korabeli dokumentumokat tartalmaz, mint Dessewffy Arisztid második feleségéhez, Szinyei Merse Emmához írt négy levele, valamint Baló Benjámin, az evangélikus Dessewffynek utolsó kenetet feladó aradi református lelkész hat levele is, melyek az özvegyhez és az özvegy egyik Budán élő rokonához szólnak. A Dessewffy Arisztid utolsó levelei című forráskiadvány fiatal kassai történészek, levéltárosok és muzeológusok többéves közös munkájának az eredménye, amely méltán válhat érdekessé az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc történetét kutató szakemberek és a múlt iránt fogékony nagyközönség számára.