MAX WEBER KÍNÁJA - A PROTESTÁNS ETIKA ÉS A MANDARINÁTUS SZELLEME

Max Weber (1864–1920) a XX. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt, akinek munkái a társadalomtudományok számos területének modern történetét meghatározták. Noha nem tartotta magát filozófusnak – és sokat tett azért, hogy kortársai se tartsák annak –, életműve mára egyre nagyobb jelentőségű a filozófiatudomány számára. E könyv az egyik rendkívül összetett és kiemeledően fontos Weber-szöveg, a „Konfucianizmus és taoizmus” elemzése révén helyezi el a szerző történelemképét az újkori európai gondolkodástörténetben. A vizsgálat sem a Weber által művelt szaktudományok, sem a sinológia területén nem követel előismereteket az olvasótól. Az egyetlen dolog, amit megkövetel, a nyitottság Weber műveinek filozófiai megközelítésű értelmezésére.TAKÓ FERENC az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte tanulmányait a japanológia és a filozófia területén. Hallgatói évei alatt az Eötvös József Collegium bejáró tagja volt. Fő kutatási területe a kelet-ázsiai bölcseleti hagyományok európai – elsősorban német – recepciója. A jelen kötet alapjául szolgáló, „Was fehlte”. Max Weber Kína-tanulmányának helye az életműben és az európai Kína-recepcióban című doktori disszertációját 2017-ben védte meg, s 2018-ban érdemelte ki vele a Cogito-díjat.