EGY REGÉNY VETÜLETEI - KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: PACSIRTA

„A regényben a megértés módja mutatkozik kulcskérdésnek. Ijas kezdetben egyáltalán nem törekszik semmiféle megértésre, a szecesszió eredeti jelentésének megfelelően igyekszik különcnek, idegennek beállítani magát. Számára a fájdalom, jóllehet saját sorsában is kijutott ebből, jórészt póz. Vajkay ezt jól ismeri föl, mégsem érti, mivel ő az élettől és az irodalomtól egyformán az igazságot s az észszerű magyarázatot várja. Lánya sorsát is azért képtelen megemészteni, mert nem tartja ťigazságosnakŤ. Kosztolányi sokszor hangoztatott vélekedése, mely szerint sem az élet, sem a művészet nem az észszerűség alapján működik, a Pacsirtában különösen érvényesnek bizonyul. […] Bármiféle megértés a regényben, úgy tetszik, egyedül a művészeten, (mű)alkotáson keresztül lehetséges.”Bucsics Katalin 1987-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa.