TANYASIAK

A regény szereplői Kiskunhalas környékén éltek az 1900-as évek legelején. Zénó és Teréz, a főszereplők, a nagyszüleim voltak. Csak Terézt ismertem. 10 éves koromig megadatott, hogy ő volt az imádott nagymamám. Hogyan éltek igazán? Azt nem tudom. Milyen emberek voltak? Azt csak sejtem. 10 gyerekük született. Az egyik gyermeküket, a keresztanyámat megkérdeztem, milyen ember volt Zénó? Az egekig magasztalta. Megkérdeztem a 19 évvel később született húgát, az édesanyámat, nos ő homlokegyenest mást mondott. Így teljesen az ösztöneimre hallgatva írtam meg történetüket. Arra a felismerésre hagyatkoztam, hogy megjavulni jöttünk a Földre. Hogy ki, mikor ismeri ezt fel, ezt nem lehet előre borítékolni. Van aki sosem. Igyekeztem a környezetükről is árnyalt képet festeni. Csetlenek, botlanak a szereplők, emberiek és embertelenek, elbuknak, majd felállnak, pont úgy, ahogy mindenki. Ez a kor nagyon izgalmas. A paraszt emberek élete nagy lehetőségeket rejtett. Természetközelben éltek, közösségben, egymásra utalva, szép hagyományokat követve. Persze küzdelmes volt, rengeteget dolgoztak, sokszor közbeszóltak a természet erői, a betegségek, a tragédiák, amik ellen nem volt orvosság. Mégis, én ezt az időszakot aranykornak nevezem.